PÖTTYÖS BLOG

TOTALCAR BLOGTERJÚ - AZ IGAZI PÖTTYÖS ZSIGULI STORY

2008.04.23 12:41 (2354 olvasás)

A TotalCar csapata elkészítette annak a hatvan vad pacis Zsigának a "bemutatkozó filmjét", amelyre a Pöttyös Raktárban licitálhattok. Mi pedig egy virtuális kerekasztalnál kérdezgettük Winklert és Karottát az élet kicsi és nagy dolgairól.

A TotalCar történelmében milyen helyet foglal el a Lada 1200-es, mint tesztelendő személygépjármű?

Winkler: Jelenleg is van nekünk ilyen, mint szerkesztőségi autó. A Zsiguli csodálatos, mert nem egyszerűen a kultúránk része, hanem egy vérpezsdítő autó, amitől elönti az ember agyát a férfivirtus. Ahogy az a motor jár, egy csoda, még 1,7-esre felfúrva a Nivámban is gyakran könnyekre fakasztott.

Karotta: Én daciás család gyereke vagyok. Az első nyugati autónk Zastava volt (nem röhög), apám imádta. Volt két Zsiguli is a családban, de még azelőtt kikoptak, hogy kifejlődött volna a memóriám. Apám eladta, nagyapám Videoton színestévére cserélte az ezerötösét. A tudatalattimban így is annyira mélyre égtek, hogy a nosztalgiától alig láttam ki a szélvédőn, amikor megvettük a szerkesztőségi ezerkettest.

Nem szeretitek a régi Opeleket, legalábbis ez derül ki a kisfilmből. Melyik az az autó, amit soha nem zúznátok porrá?

Winkler: Nincs bajom a régi Opelekkel, a 70-es-80-as évek Opeljeit szinte kivétel nélkül szeretem, elsősorban persze a Mantát, meg a tepsi limuzinokat. A kocka Corsa is csodálatos autó, csak erre a feladatra nem tartottam jó választásnak.

Karotta: Én is kedvelem az akkori Opleket, a Rekord és a Manta is megdöbbentően jó volt, amikor kipróbáltuk. A Corsa rossz időben volt rossz helyen, ráadásul műszakilag nem volt menthető állapotban. Isten nyugosztalja.

Melyik autófajta az, amelyből tiszta szívetekből zúznátok le az összeset?

Winkler: Nehéz lenne őszintén gyűlölni bármilyen autófajtát, mert amelyiknek nincs létjogosultsága, az már évtizedek óta nem létezik. A feleslegesen felvágós gagyi például tud irritálni, de a Luis Vuittont is megveszi valaki, meg a hamisat még többen, úgyhogy mindenkinek legyen a magánügye, milyen autóval érzi jól magát.

Karotta: A tárgy sose tehet semmiről. Kérdeznéd inkább, hogy melyik megrendelő-/tervező-/dizájnerkollektívát pofoztatnánk fel, az sokkal tisztességesebb.

A Pöttyös Lada mennyivel lett más, mint a 80-as évek legkedveltebb gépjárműve?

Winkler: Nem sokban, épp ezt csinálták jól az Indiánék. Semmi durva tanyasi pimp, semmi ültetés-alufelni. Viszont szereztek rá eredeti dísztárcsát, ami, mint kiderült, a mai világban nem kis dolog. A beltérben is beérték néhány visszafogott poénnal, mint a Lada fabetétjéhez illeszkedő monitor, vagy az azt vezérlő kazettás magnó. Majdnem észrevehetetlen a korhű kalaptartó-hangszóró, azon is inkább apró finomság a zongoralakk. Maga a külső alapszín is egy csoda, polírozásban a Lajcsi simán indulhatna egy Európa-bajnokságon, a kiegészítő színek-festmények láttán meg elállt a szavunk. Egyszerűen a legízlésesebb munkájuk, amit eddig csináltak, jellemző, hogy az Indiánnak nem is tetszik igazán.

Karotta: Igen, és pont a szociálpszichológiai korhűtlenségétől zseniális. Mármint teljesen korhű, csak 25 évvel ezelőtt az emberek nem tudtak megállni. Ha megvolt a gengszterzsalu, kellett a borostyán váltógomb, a szőrhuzat, az öntapadós jegyzettömb, az aprópénztartó, a Koppány auspuff, a gombóchangszóró, a Motorteszter, és az egész autó egy merő iszonyatba fordult. Az Indiánék valahogy megoldották, hogy önmérsékelten stílusosnak látszódjanak a 80-as évek, ami pedig divattörténetileg nonszensz. Ettől viszont a Lada egyszerűen csodálatos lett, egy mestermű.

Mennyire volt beleszólásotok a Pöttyös Lada kinézetébe?

Winkler: Rengeteg beleszólásunk van, aztán ahogy kitesszük a lábunkat, úgyis azt csinálnak, amit akarnak. Ami nem is feltétlenül baj. Bár itt azért volt egy-két jó ötletünk, például hogy a kalaptartón bólogató kutya helyett egy hasonló elven mozgatott Kádár János integessen a dísztribünről. Illetve konkrétan az volt az elképzelésem, hogy menet közben a rázkódás töltse fel úgy az akksit, hogy az álló autóban is sokáig integethessen a főtitkár. Na ezt például elszabotálták.

Karotta: Én a kerek napfénytetőmet, meg a gömbfoteljeimet siratom. De ez nem az Indiánék szabotázsa, hanem a magyar jogrend: műbizonylat nélküli átalakításokat nem végezhetünk, mert az autó nem vizsgázna le többé. Így nem a kreativitás, hanem a Kresz szabta meg a határokat. Grrr.

Hogyhogy nem kerültek bele nagy klasszikusok, mint a szőrkormány, a visszapillató-tükör kocka vagy a Knight Rider lámpasor?

Winkler: Ezekben nincs semmi truváj, meg ilyesmikért nem kell az Indiánékhoz vinni az autót, ezeket bárki meg tudja csinálni. Ez viszont így egy soha nem létezett, ízléses mégis tuning, polgári-művészi, de utcára is hordható autó lett. Lehet vele villogni a Művészetek Palotájánál vagy egy acid partyn egyaránt.

Karotta: Az nem művészet lett volna, hanem történelemkönyv. Pont az adja az egész finomságát, hogy nem didaktikus, nem erőlteti azokat a kliséket, amiket már akkor is nagyrészt a hiánygazdasági frusztráció nyomott fel, nem a divat. Meg ugye egy lánctalpból épített fridzsider mellett nincs nagy hiányérzete az embernek.

Régebben egy Lada tulajdonos az élet császárának mondhatta magát, milyen autó az, aminél most ez elmondható?

Winkler: Az ördög tudja, mi ma a Zsiguli megfelelője, mert azért régen se volt belőle kevés. A hátsókerék-hajtást és a virtuskihozó képességet tekintve talán a BMW, azon belül a mai 3-as széria.

Karotta: Ha a wannabe-jampiságot is belevesszük, akkor inkább az 5-ös és 7-es, minimum 10 évesben.

Ti javasoltátok az EastBlock pimpelő csapatát. Hogyan kerültetek velük kapcsolatba? Miért pont ők?

Winkler: Szépen dolgoznak, betegesen precízek, kreatívak, közel vannak és szórakoztatóak. És más egy-egy részét meg tudná csinálni egy ilyen projektnek, de az egészet egyben a rombeszerzéstől az átadásig, beleértve a kreatív és vicces részeket, plusz forgatást-vágást szerintem senki.

Karotta: És hozzánk hasonlóan utálják a bolti gagyit. Soha nem akarnának azzal villogni, hogy összevásárolják az autósbolti bóvlit, és beszórják az egyébként korhadó romba. Gondolkodnak, ötletelnek, és nem restek hegeszteni-műanyagozni heteken át. Aztán addig küzdenek, amíg jó lesz. Érted, nem addig, amíg a tévén át, messziről, kicsiben elmegy, hanem jó lesz. Ez a ritka kincs.

Mi az első, amit egy tesztelendő járműnél figyeltek?

Winkler: Attól is függ, mire hívja fel a figyelmet maga a jármű. Ha érdekes a formája, akkor valószínűleg azon álmélkodik el az ember először. Ha a belseje érdekes, akkor azon. Ha a motorhang, azon, aztán persze rengeteg olyan autó van, amit egy hét tesztelés után úgy tud visszaadni az ember, hogy egyáltalán semmijén nem álmélkodott el.

Karotta: Amikor reggel megyek dolgozni, és meglátom a ház előtt, akkor dől el. Ha örülök, hogy nem valami más áll ott, akkor alighanem van valami nagyon jó benne. Vagy legalább gyönyörű, vagy nagyon klassz a karaktere. Fejjel is fel lehet értékelni az autókat, szoktuk is, de egy ilyen komplex tárgy tudja a szívénél-tökénél is megragadni az embert, különben nem több egy botmixernél.

Miért kezdtetek autós újságírásba?

Winkler: Eredetileg profilbővítés volt a kutyák és egyéb állatok, a bunyó meg az életszagú riportok mellé. Aztán lassanként ez lett a legsikeresebb melléküzemág.

Karotta: Én nyakkendős majomnak indultam, és csak a fórumokban szónokoltam autókról, amikor a Winkler (mint fórumolvasó) meghívott az akkor induló Totalcarba. De ennek már nyolc éve. Öregek vagyunk.

Ti mire hajtotok a Pöttyös Raktárban?

Winkler: Ezzel a Zsigával azt hiszem, tudnék mit kezdeni.

Karotta: Nem is kérdés. Így is alig tudtak kivonszolni belőle az Indiánék a forgatás végén. Nehéz szívvel adjuk tovább.

Kategória: Bennfentes Blogterjú Bulvár

Megmondom én is:

Ahhoz, hogy te is hozzászólhass, előbb be kell jelentkezned. Amennyiben nem vagy még regisztrált tagunk, itt regisztrálhatod magad!

a felhasználónevem és
a jelszavam.