PÖTTYÖS BAMAKO

2009-02-01 - ÚTON HAZA

2009.02.06 10:59 (816 olvasás)

A BKF Bamako Team teljesítette a Budapest-Bamako Rally 2009-es kiírását. Hosszú kéthét volt, gyönyörű tájakkal, nyomorúságos lelkekkel, kalanddal és veszéllyel.

Bár vége van a versenynek, azonban az utazásunk nem ért véget vasárnap, hiszen a csapat egyik felének még haza kell utaznia, meg kell tennie a Bamako és Budapest közötti távot.

Szonja és Gyuri hétfő hajnalban szállt repülőre, ők már Budapesten vannak, igaz útjuk igen kalandos volt, hiszen csomagjukat, illetve a kerekesszéket is sikerült elkevernie az adott repülőtérnek, így nem volt túlontúl „pikk-pakk” az utazásuk.

A csapat másik felére sem mondható ez el. Hétfő reggel vágtunk neki a több ezer kilométeres távolságnak, igaz nem csak ketten vagyunk az autóban, hiszen csatlakozott hozzánk Zoli, aki a B2-s mentőcsapat tagja volt, hazafelé meg „bestoppolt” csapatunkba.

Az út
Az éjjel nem aludtunk, hiszen éjfél körül indult a repülőtérre Szonja és Gyuri, miután elmentek, nekünk pakolni kellett, ami a reggel 5-ös indulásig el is tartott.

Estére igen nagy távolságot sikerült megtennünk, célunk az volt, hogy a „belsős” tanácsoknak megfelelően minél hamarabb hagyjuk el Malit és Mauritániát. Sajnos utunk során többször is megcsapott minket a veszély szele.

Nem sokkal Bamako elhagyása után elhúzott mellettünk egy román csapat autója, igen nagy tempót diktáltak, simán otthagytak minket, ekkor nem tulajdonítottunk ennek túl nagy jelentőséget. Alig egy fél óra múlva azonban az árok szélén láttuk őket viszont. Satufék, azonnal megálltunk megnézni, hogy hogyan vannak az utasok. Közelebb érve láttuk, hogy a piros pick-up felborult, azonban a kocsiban ülők első ránézésre jól voltak. Adtunk nekik kötszereket, meg tájékoztattuk a szervezőséget a történtekről, majd tovább indultunk, hiszen nem volt ránk szükség, megnyugodtunk, hogy egy ilyen veszélyes baleset után nem történt komolyabb baj.



Később egy konvojhoz csatlakoztunk, melyben öt autó tartott össze az utakon, kitűzött célunknak megfelelően a sofőrök egész éjjel taposták a gázpedált.

Többször kellett megállnunk, hogy különböző állatokat kerülgessünk ki. Késő éjjel történt, mikor leszakadtunk a többiektől, reflektorunk igen gyenge fényerővel bír, így alig láttunk valamit a roppant rossz minőségű, kacskaringós utakon. Ekkor hírtelen egy tevecsorda rohant ki elénk, vészfékeztünk. Egyik pillanatban úgy öt nagytermetű teve állt előttünk, mi meg magatehetetlenül sodródtunk feléjük. Gergő lélekjelenlétének köszönhetően sikerült úgy manőverezni az autót, hogy a csorda által állt úton a lehető legszerencsésebb helyen haladjunk bele a tevetömegbe. Ennek köszönhetően nem történt nagyobb baleset, bár meglöktünk egy tevét, és az autó motorházteteje kicsit behorpadt, azonban mi, illetve a teve is túlélte a történteket.

Az ütközés után azonnal kiszálltunk megnézni, hogy mi történt az állattal, megnyugodva vettük tudomásul, hogy a teve az esés után felállt és továbbment, mintha mi sem történt volna. Vártunk egy darabig, hátha előtűnik az állatok gazdája, azonban egy idő múlva folytattuk utunkat.

Tervünknek megfelelően sokat haladtunk, a második nap estéjére sikerült Dakhlaba érni, ahol az előző éjjeli vezetés, illetve az útszéli egy órás alvás után igencsak ráfért a csapatra a pihenés. Közel 2100 km-t tettünk meg lényegében egyhuzamra.

Vacsora előtt páran ellátogattunk a helyi bazárba; elvegyülni a tömeggel, kicsit „turistáskodni”. Többen is szuvenírek vásárlására adtuk a fejünket, ekkor megpróbáltuk a kötelező alkudozás metódusát használni, több-kevesebb sikerrel. Bár mindenhol tudtunk lealkudni az árból, azonban valahogy úgy éreztük utólag, hogy amikor majd fél órás igen szórakoztató alkudozás után a 15 euróról 13-ra sikerült „bizniszeznünk” az árut, akkor nem biztos, hogy túlságosan sikeres és hatékony fél órát zártunk. Igaz az biztos, hogy nagyon jól szórakoztunk:).

Reggel kipihenve vágtunk neki a harmadik napnak, mely az egész napos utazásról szólt, az estére sikerült Agadirba érnünk. Itt éjszakáztunk, hisz az éjjeli vezetést ezúttal kizártuk a lehetőségek közül.



A negyedik nap reggelén eldöntöttük, hogy kettéválasztjuk a konvojt, a BBT csapata a Kovács család (Tibor, és fia Bence) autójával halad gyorsabban, míg a maradék három csapat lassabb ütemben indul útnak.

Tehát Kovácsékkal haladtunk, egészen Spanyolországot tűztük ki célul.

A reggeli órákban látszott, hogy nem lesz túl jó időnk. Marokkóra esős órák vártak. Utunk első felében le kellett tudnunk egy szakaszt az Atlasz hegység szerpentines útjaiból, melyek így szakadó esőben még inkább veszélyeseknek tűntek.

Köd, homály, szürkület, időnként nulla látótávolság. Így haladtunk az időnként szakadékok mentén, vagy sziklafalak alatt húzódó keskeny utakon. Nem meglepő módon több balesetet is láttunk. Árokba borult kamion látványa még kevésbe érintett minket, amikor azonban az előttünk haladó marokkói autónak egy szemből érkező kamion csapódott neki, akkor roppant nagy veszélybe kerültünk. A személyautó összeroncsolódva fordult keresztbe az úton, nekünk az volt a szerencsénk, hogy azon kevés útszakaszok egyikén voltunk, amikor jobbra lehetett kerülni. Rossz belegondolni, hogy akár nekünk is jöhetett volna az a teherautó, alig pár méteren múlott.

Egész nap esett az eső, helyenként hatalmas, orkán erejű széllel párosult mindez. Igazi ítéletidő volt néha, így kétséges volt a kompunk indulása, ezt már kora délután is tudtuk.

Öt óra körül értünk Tangier kikötőjébe, ahol azt a rossz hírt kaptuk, hogy az a komp nem közlekedik, ahova nekünk szól a jegyünk. De szerencsére összeakadtunk egy helyi „üzletemberrel”, aki bevitt minket egy másik kompba, némi kézpénzért cserébe. Utolsó előtti autóként gurultunk be a rakodótérbe, mögöttünk rögtön záródtak az ajtók, igencsak kicentiztük a dolgot. Ha pár perccel később érkezünk, akkor bizony Tangierben kellett volna éjszakáznunk.

A hajóút két óra volt, ekkor gyorsan „becsekkoltunk” a spanyol kikötővárosba, Algeciras, majd Gibraltárnak vettük irányunkat, ahol a reggeli órákban, indulás előtt újra fel akarunk nézni a csúcsra.

(By: BUDAPEST BAMAKO TEAM)



Nézd meg a legfrissebb képeket a galériában!

Megmondom én is:

Ahhoz, hogy te is hozzászólhass, előbb be kell jelentkezned. Amennyiben nem vagy még regisztrált tagunk, itt regisztrálhatod magad!