PÖTTYÖS BAMAKO

2009-01-30 - TIZENNEGYEDIK NAP

2009.02.01 12:05 (548 olvasás)

Alig pár órát pihentünk/aludtunk a sivatagban, már kelhettünk is, hogy folytassuk utunkat Kayes felé, hogy kijussunk végre a betonútra és behozzuk az előző nap összeszedett lemaradást, de ne rohanjunk ennyire előre.

Miután elindultunk, kb. fél órára volt szükségünk, hogy megtaláljuk a helyes utat Kayes felé. Ehhez meg kellett kérdeznünk néhány helyit, akik segítőkészen mutogattak egy bizonyos irányba, és íme ott volt az út (ami számunkra sok jó indulattal sem volt annak nevezhető, de elindultunk rajta). Nehéz terep következett, de a kocsi jól bírta, úgyhogy hajtottuk szegényt, ahogy csak bírtuk, hogy minél előbb kiszabaduljunk a sivatagból. Ennivalónk szinte semmi, vizünk pedig nagyon kevés, emiatt elég feszült volt a hangulat.

Hosszú-hosszú órákon át haladtuk, hol sík, de kavicsos terepen, hol hepehupán, hol dombokon, hol kiszáradt folyómederben. Amikor már kezdtünk belefáradni és elveszíteni a reményt, megláttuk Kayest és a betont. Aszfaltnak eddig még sosem örültünk ennyire.

Dél körül érkeztünk meg. A városban szegénység, mérhetetlen kosz, mocsok és káosz uralkodott. Iszonyatos bűz terjengett mindenfelé, a rozoga autókból kipöfékelt szmog keveredett mindenféle már-már meghatározhatatlan szaggal. A városban szállingózó por vastagon belepte a bőrünket.

Hatalmas kontrasztot érzékeltünk az előző nap megismert falacskák és a "város" között. Itt már nem olyan "ártatlanok" az emberek, felvették a nagyvárosokra jellemző rohanó életmódot, kevesebb mosoly, őszinte tekintet. Aggódva vettük tudomásul, hogy itt kell élelem után néznünk.

Miután elintéztünk mindent, be kellett látunk, hogy a mai napra szánt szakasz –ami nagyon hasonló a tegnapihoz- teljesíthetetlen. Korábban kellett volna hozzá elindulni. Úgy döntöttünk, hogy a beton utat választjuk és elmegyünk egészen Bamakoig. Így ugyan kétszáz kilométerrel hosszabb a táv, de az aszfalton legalább lehet "haladni".



Az előttünk álló összesen hétszáz kilométert egy örökkévalóság volt megtenni. Szenvedtünk a forróságtól, a monoton úttól, a fáradtságtól és a ránk ragadt 3 napos kosztól. Már csak az tartotta bennünk a lelket, hogyha minden jól megy, ma este elérjük a főcélt: Bamakot (meg persze a zuhanyt:)).

Este 10 körül érkeztük meg a városba. Nagy nehezen találtunk csak szállást, mert a bamakosoknak kijelölt szállodákban a foglalások miatt már nem jutott nekünk szoba.

Talán fel sem fogtuk, milyen óriási dolog, hogy itt lehetünk, és kijelentetjük: megtettünk a "nagy utat", amire hónapok óta készültünk.

(by: Jámbor Szonja)



Nézd meg a legfrissebb képeket a galériában!

Megmondom én is:

Ahhoz, hogy te is hozzászólhass, előbb be kell jelentkezned. Amennyiben nem vagy még regisztrált tagunk, itt regisztrálhatod magad!