PÖTTYÖS BAMAKO

2009-01-20 - NEGYEDIK NAP

2009.01.21 10:45 (838 olvasás)

A mai napunk is úgy kezdődött, mint az eddigiek. A tervezettnél ismét később sikerült felkelnünk, emiatt megint kicsit csúszásban voltunk és rohannunk kellett. A mai napra az itiner Murcia és Tarifa közötti táv megtételét szánta nekünk.

A délelőtt kissé egyhangúan, nyűgösen telt. A Monte Carlo nyújtotta látvány után valahogy nem villanyozta fel a csapatot a spanyol országút mellett húzódó kopár táj. Az elmúlt pár napban nem sűrűn fordult elő, hogy meleg/főtt ételt vettünk magunkhoz, a sokadik szendvics elmajszolása után elérkezettnek láttuk az időt, hogy tegyünk egy kis kitérőt egy útszéli fogadóba.

A „hely” kívülről elég ijesztő volt. Első ránézésre régi western filmekből már jól ismert csehóra emlékeztetett, de elég éhesek voltunk ahhoz, hogy ez ne riasszon vissza minket.

Belépve kellemes csalódás ért minket, a fogadó cseppet sem volt olyan szörnyű, mint aminek kívülről látszott. Bár akadtak nehézségeink a kommunikációval (amit egy kis mutogatással könnyedén áthidaltunk), és eltekintve a falról mindenhonnan lógó húsoktól és különböző evésre szánt állat testrészektől, valamint attól a pár bizarr spanyol ételkülönlegességtől (pl. csigapörkölt), amit a választás során szerencsénk volt megcsodálni, végül egész jót ebédeltünk. A fiúk bátran válogattak a különböző steakek között, én a sonkásszendvicsig merészkedtem ( Béla:„rinyaszendvics”:)).

Miután végeztünk az evéssel, folytattuk utunkat Tarifába. Hála istennek a csapat az utolsó pillanatban úgy döntött, hogy a csúszás ellenére is tesz egy kis kitérőt Gibraltárhoz.

Előző nap még esküdni mertem volna, hogy Monte Carlónál csodálatosabb nem létezik, de ezt a „szikla” tetejéről (ahova felmásztunk!) elénk táruló látvány maximálisan felülmúlta. A nagy végtelen kékség, rajta a távolság miatt kis ékszereknek tűnő tengerjárókkal és a lábaink előtt heverő város szépsége teljesen ámulatba ejtett minket. Hosszú percekig csak álltunk és szóhoz se jutottunk.

Az élményt tovább fokozta, hogy érkezésünkkor még teljesen világos volt, de ahogy a szilákon mászkáltunk, fotóztunk és gyönyörködtünk, egyszer csak beesteledett, így a város fényeit a sötétségben még inkább kiemelték a hely szépségét.

Nehezen szántuk rá magunkat az indulásra.



Estére értünk Tarifába, ahol rossz hír fogadott minket. A viharos időjárás miatt másnapig törölték az összes kompot, így hát tervünk meghiúsult és az Afrikába érkezésről aznapra le kellett mondanunk (ráadásul azt sem tudták biztosra ígérni, hogy másnap elindítják-e őket).

Kissé kedvetlenül, idegesen kezdtünk neki a szálláskeresésnek éjszakára (elkeseredésünkben még azt is fontolóra vettük, hogy a kompkikötő várótermében alszunk hálózsákban, mert erre is volt lehetőség).

Hosszas fárasztó keresgélés után az utolsó szállodában úgy döntöttünk, bármilyen lesz is maradunk! A szállás minden képzeletünket felülmúlta. Mediterrán birtok-stílusú, ősparkkal körülvett meseszép szállodába találtuk magunkat. Hajnalban éppen az induláshoz készülődtünk, amikor hatalmas meglepetés ért minket, a csomagok cipelése közben jellegzetes hangokat hallottunk, ami arra késztetett minket, hogy bejárjuk a dzsungel-szerű kertet, hogy megtaláljuk a „hang forrását”. És íme ott volt! A kert végében elénk tárult a viharos tenger gyönyörű látványa.

Sajnos nem volt sok időnk gyönyörködni benne, mert sietnünk kellett, hogy elérjük a kompot.

(By: Szonja)



Nézd meg a legfrissebb képeket a galériában!

Megmondom én is:

Ahhoz, hogy te is hozzászólhass, előbb be kell jelentkezned. Amennyiben nem vagy még regisztrált tagunk, itt regisztrálhatod magad!